Égőkő
Dzsida József bányamérnök írja 1944-ben: „Menj le a bányába, ülj le egy csendes helyre. Nyitott könyv fekszik előtted. A kőzetrétegek a könyv lapjai, a kőbe ágyazott állatok és növények a betűk, melyek ősrégi történetekről mesélnek. … Az Isten könyvében háromnegyed századja lapoznak a bányászok a nógrádi hegyek között. Verejtékes munkával termelik a fekete gyémántokat, életük nagy részét a hideg és sötét föld alatt töltik, hogy másoknak világítsanak és melegítsenek.”
Ez a könyv, amit most a kezében tart a tisztelt olvasó, egy regényes történetet arról, miként esett meg az a csoda, hogy itt Nógrádban, a fekete követ, a szenet, saját hasznára kezdte felhasználni az ember.